Kettesben várakoztunk Icával, egy nyár végi hajnalban a buszparkolóban,odajött hozzánk két 20 év körüli fiú látva üres táskáinkat. Megkérdezték, hogy nem az Isztambuli buszt várjuk véletlenül ? Mondtuk, de bizony azt várjuk . Jaj de jó, mi is arra várunk mondták .Megkérdezték csatlakozhatnak e hozzánk ,mert ők nemhogy Isztambult, de Szolnokot sem ismerik. Mint két kóbor lovag kerültek ide. Drezdában tanulnak, az akkori utazási irodavezetőnk fiával. A fiúkat ő ajánlotta be anyukájához. Nem vásárolni akarnak, csak megnézni Törökország egy kicsi szeletét. Természetesen rögtön felajánlottuk minden segítségünket. Ettől kezdve a két fiút, Zolit és Tamást a szárnyaink alá vettük. Azon nyomban elkezdtük kioktatni őket az utazás előtti tudnivalókról. Tamás volt az elevenebb , Zoli kevés beszédű és alacsonyabb volt társánál. A buszon a mögöttünk lévő két helyet foglalták el, így beszélgethettünk velük . Örültünk, hogy végre valakinek átadhatjuk, mérhetetlen tudásunkat. Az utak során felhalmozott tapasztalataink nem mennek kárba. Azzal kezdtük, hogy a kaja és a víz legyen mindig elérhető helyen. Nekünk elhihetik, hogy olyan ritkán áll meg a török apró bajaink miatt, hogy Isztambulig éhen halnak. Amikor megérkeztünk kiderült, hogy ennek ellenére a Zoli kajája a csomagtartóban maradt. Két napig a Tamástól kapott szendvicsen és ropin élt. Fontos volt az is, hogy a hosszú lábú üljön kívül, ne kelljen annyit fészkelődni éjszaka. Útvonalunk a szokásosnál is szerteágazóbbra sikeredett . Estig csak Szegedre jutottunk el, ami elég idegesítő volt . Amikor megálltunk a Mars téren a csillag börtön falánál a boldogság jelei mutatkoztak rajtunk . Az egyórás pihenő alatt elintéztük szorító gondjainkat , pótoltuk az elfogyott vizet .Üdén frissen indultunk tovább , azzal a csodálatos érzéssel, hogy kezünkbe - lábunkba visszatért a vérkeringés. Az út során még kétszer kerített hatalmába ez az érzés bennünket. Szabadkán és a nagy Fánál lévő parkolóban, sajnos nem tartott ki Isztambulig . Az átkínlódott éjszaka után, amikor megérkeztünk álmaink városába nem volt olyan porcikánk , ami tökéletesen működött. Olyanok voltunk, mint egy rozsdás robot. A fiúk sem látszottak pihentebbnek, pedig hozzá voltak szokva a hosszú utazáshoz nem panaszkodtak. Pénteken indultunk szombat délre érkeztünk meg az egész hétvégét idegenvezetésre szántuk . Vásárolni csak hétfőn reggel indulhattunk legalább kellemesen töltjük az időt. Lassan, kezdtük felfedezni Isztambul szépségét. Megbeszéltük a fiúkkal, hogy a szoba foglalás és rövid pihenő után találkozunk a halban .Úgy gondoltuk teszünk egy rövid sétát a belvárosban és közben megbeszéljük, mit nézünk meg másnap .Hűvös borongós időt fogtunk ki, mint már sokszor. A délutáni rövid séta alatt elmerészkedtünk olyan helyre ahová Icával kettesben nem mertünk elmenni. Meg néztük az Egyetem környékét, ami a mi Lengyel piacainkhoz hasonlító zsibogó. Mindent lehetett kapni, igazi bolhapiac volt .Nézelődtünk a forgatagban de nem vettünk semmit . Ahogy innen eljöttünk , zeg -zugos utcákon kijutottunk a tengerpartra. A városnak ezt a részét láthattuk a szállodai szobánk ablakából. A tengerparti romos épületek közt száradtak a bőrök orrfacsaró bűzt árasztva. A környéken járkáló emberek nem voltak valami bizalom gerjesztők . Nem kellett hozzá nagy fantázia, hogy bármit eltudjunk róluk képzelni .Örültünk, hogy sohasem indultunk el egyedül erre a környékre. Kevesen járkáltak, ami érdekes módon még félelmetesebbé tette a helyet. Kiléptünk, minél hamarabb otthon akartunk lenni .A fiuknak megmondtuk ne igyanak a csapból folyó vízből . Mindent ígértek , ennek ellenére Tamásnak a negyedik naptól hasmenése lett , nem tudták mitől . Másnap vasárnap reggeli után indultunk megnézni a város néhány nevezetességét. A Kék Mecset látványa minden alkalommal lenyűgözött , ide mentünk először . A Hippodron térről két udvaron keresztül lehet eljutni az épülethez. Az első udvar közepén van egy kút több kifolyóval. Ezen a helyen kell megtisztálkodni az igazhitűeknek. Csak az ilyen gyaur kutyák mint mi mentek be porosan piszkosan. A bejáratnál megállított bennünket egy templomszolga. A nőknek a bejárat mellett előre elkészített színes sálak egyikét a fejére kellett tenni. A cipőt pedig mindenkinek, le kellett vetnie. A kék festett falak , a színes ablaküvegek a hatalmas perzsaszőnyegek látványa ámulatba ejtik a messziről jött embert .Felkészültek a turisták fogadására , nem lehet az egész templomot be bolyongani, mint Edírnében .Korláttal van körül fogva az a rész ameddig el lehet menni . Kellemes hűvös áhítatot sugárzó az egész csodálatos hely .Néhol a környezetéről tudomást sem vevő, turbános ember imádkozott Allah hoz . A templom szolga némi baksisért körbevitt bennünket az emeleti részen . Korábban, itt az asszonyok imádkoztak , ma már nem veszik ennyire szigorúan. Amikor, kijöttünk hiánytalanul megvoltak a cipőink. Megfordult a fejünkben ,hogy esetleg mezítláb kell haza mennünk . Az árkádok alatt az udvaron gyerekek árulják a képeslapot , csecse - becséket .Alig lehet tőlük szabadulni , olyan erőszakosak .Öreg szakállas férfiak ülnek a földön és pörgetik az ima malmot .A kék Mecset és az Aja Sofia mecset közt padokat helyeztek el . Esténként fényjátékkal és zenével szórakozhat az aki kiül ide gyönyörködni . Napközben is kellemes a hely nézelődésre beszélgetésre . Mi is pihentünk kicsit mielőtt tovább indultunk . Amióta kijárunk nem sikerült belülről megnéznünk az Aja Sofia mecsetet. Egyfolytában fel újították , tele volt állvánnyal . Most sem volt másképp , mégis amikor a pénztárnál érdeklődtünk kiderült bemehetünk . A jegy árusnak elmondtuk Magyarok vagyunk és a királyné is az volt, aki építtette a templomot . Jól elbeszélgettünk kézzel - lábbal, aminek az lett a vége, hogy mehettünk ingyen . Bent hozzá csapódtunk egy német csoporthoz és végig jártunk mindent . A szépségét igazán nem tudtuk élvezni a munkák miatt ,de a nagyságát és különlegességét láthattuk . Ma is látszik rajta a kettősség az , hogy valójában nem mecsetnek épült hanem keresztény templomnak . Tudtuk , hogy a környéken van az a ciszterna rendszer, ami a régi időkben Isztambul ivóvíz készletét biztosította . Sokszor készültünk rá ,hogy megkeressük , ami idő szűke miatt mindig elmaradt .Most elhatároztuk megkeressük , belefér az időnkbe .Az utcán itt is egymást érték az árusok , megkérdeztük egyiket nem tudja e, hol találjuk . Tudja mondta, „ nézzünk csak át a túloldalra ott az a sárga ház ott kell bemenni „ .Nem hittünk a szemünknek ! Sokszor jártunk mellette , de olyan jelentéktelen az épület , hogy észre sem vettük . Boldogan vettük az irányt a másik oldalra szokásunk szerint az autók közt .Megvettük a jegyet és lépcsőn lemenve megláttuk az áhított ciszterna rendszert . Az élmény minden várakozásunkat felül múlta .A hatalmas tartóoszlopok közt fémlemezeken átlehetett járni egyik helyről a másikra , emeletről le fel .Járkálás közben mindenhonnan csöpögött nyakunkba a víz .Az oszlopok nagy része a korai hadjáratokból került ide mint hadi zsákmány . Csodálatos faragásokat láthattunk mindegyiken, egyiken női fej másikon oroszlán .Némelyik nem oszlop formájában „csak úgy „ a vízben ami kitudja mióta áztatta .Ide -oda csúszkáltunk a vas lemezeken amikorra mindent megnéztünk amit akartunk .Az utca másik oldalán jutottunk a felszínre . Az óra közel delet mutatott kezdtünk elfáradni  Pihentünk a parkban valamennyit és úgy döntöttünk, hogy a közeli kikötőben megebédelünk .