A kikötőt eddig csak a buszból láttuk . Gondoltuk a fiúkkal nyugodtan elmehetünk oda is .Nyüzsgés kiabálás töltötte be a környéket .Hemzsegtek a katonák ,civilek , matrózok , naplopók , turisták . Akkora volt a kavalkád , mint amikor a világ minden tájáról összesereglenek az emberek . Valamennyi török élelmes ,mert ha nem az nem boldogul .A kikötőben több olyan lepusztult bárka állt amit a gazdája halsütő alkalmatosságnak alakított át . Hatalmas kerek fém tepsiben parázson sült a hal .Karikára szeletelt hagymát , paprikát , uborkát adtak hozzá .Ha valaki mást kívánt, volt kecsap, mustár és sült krumpli is .Az árus olyan gyorsan ugrált és szolgálta ki az enni vágyókat , hogy véletlenül se maradjon senki éhen .Az pedig nagy szégyen lett volna ha máshová megy .. A sülő hal illatára összefutott a nyál az ember szájában .Különösen éhes gyomorral nem lehetett megállni evés nélkül .Beálltunk a sorba vállalva a kétes tisztaságú kiszolgálást . .Megkaptuk kis papírtárcánkon a kívánt adagot és félrehúzódva eszegettünk .Asztalnak vagy asztal utánzatnak nyomát sem láttuk .Kéztörléshez szalvéta helyett vastag csomagolópapírt kaptunk , ami arra a célra teljesen alkalmatlan volt .A halat a sülő olajból villával vették ki , minden egyebet kézzel szervírozott a fickó .Fél marék hagyma , csipet zöldpaprika .A mi gyomrunk már hozzá szokott a török kajához , éhesek voltunk . Reméltük kibírjuk hazáig az amúgy ízletes hallal . A fiuk kicsit fanyalogtak , végül jó nagy adagot befaltak . Úgy terveztük majd a szállodában hazaiból rendesen megvacsorázunk . A tenger felől kellemetlen hideg szél fújt .Valaki mégis kitalálta ,hogy menjünk el séta hajózni a Boszporuszon . Rajtam nem volt kabát csak egy vastag kardigán , fáztam kicsit . Nem akartam menni , a csapat leszavazott így kötélnek álltam és velük tartottam . Haza egyedül úgysem mertem elindulni . Érdeklődtünk a sétahajó pénztárnál mikor indul a következő hajó . Kiderült , hogy az előzőt éppen lekéstük és csak két óra múlva indul a következő .Ahogy ott téb-lábaltunk odajött hozzánk egy pasas,hogy nem akarunk e séta hajózni az öbölben ? A fickó 40 – 45 éves lehetett , fekete szakállas igazi török . „ Ó dehogy nem „ mondtuk „ Nagyon szeretnénk „ Na akkor szerencsénk van mert az ő bárkája itt áll a kikötőben .Az egyetlen feltétel hogy legalább 10 fő utasnak össze kell jönni akkor elindul . A beszélgetés kézzel - lábbal indult majd hamar kiderült ,hogy jól beszél németül ettől kezdve a fiukkal sínen voltunk . Fejenként 10 márka a tarifa és indulunk, ahogy összejön a közönség . Kérte segítsünk neki toborozni még néhány embert .Mások is észrevették alkudozásunkat és odajöttek hozzánk . Először három német , majd angolok és franciák . Félóra alatt lettünk húszan , befizettük a viteldíjat és invitált bennünket a bárkához. Már messziről mutatta ,hogy az a nagy hajó az övé ! Mondta ,hogy azzal fogunk siklani a túlsó partra mint a villám ! Amikor megláttuk a járgányt az volt az első reakciónk , hogy veszni hagyjuk a befizetett pénzünket . Latolgattuk jobban járnánk ha száraz lábbal még most kiszállnánk és haza mennénk . A csoda hajó ütött –kopott legalább száz éves bárka volt . Azt is könnyen eltudtuk képzelni , hogy esetleg a magyar rabszolga nőket ezzel szállították a Dunán a szultán háremébe .Megkezdődött a beszállás a sokat megélt bárkába . Ahogy rá léptünk a deszkapallóra ami a beszállóhidat helyettesítette megremegett az egész tákolmány .Olyan ingásba kezdett ,hogy félő volt a vízbe pottyanunk Minden ereszték hangosan nyikorgott .Az volt az érzésünk rögtön széthull az egész szerkezet .Törökünk látva kétségbe esésünket igyekezett megnyugtatni bennünket . Elmondta ,hogy naponta többször megteszi az utat a két földrész közt . Egyébként a kormánynál lévő kapitány gyakorlott szakember, menjünk bemutat bennünket .A kapitány 70 éves lehetett , nem túl magas izmos , egy szál pulóverben . Nem úgy nézett ki , mint aki fázik .Torzom -borz haja , körszakálla és a szájában lévő egyetlen foga nem tette igazán megnyerővé . Az viszont kétségtelen ,hogy tengerész külsőt kölcsönözött neki .Úgy nézett ki , mint Popej a tengerész az animációs filmen . Rögtön felderült az arca amikor meglátta , hogy két asszony nyomakodik be az egyszemélyes fülkébe . Valami ülő alkalmatosságra helyet foglaltunk és élénk társalgásba kezdtünk . Elektromos hősugárzó adott valami kis meleget ,nem fáztam annyira mint a mólón .Törökünk amit mi mondtunk hűen fordította Németről Törökre . Amit Popej mondott nekünk vagy rólunk azt már nem annyira . Nem volt nehéz kitalálni a beszélgetésnek ezt a részét sem , olyan élénk vigyor kísérte a szöveget .Tetszettem az öregnek a szőke fejemmel . Nem voltam ugyan 20 éves de nála mégiscsak fiatalabb voltam legalább 20 évvel .Úgy tűnt élénken elképzelte , hogy néznék ki háremében a török asszonyok közt .Nagyokat nevetett , kivillantva rám egyetlen fogát .Próbált néha meglapogatni A szűk helyen ,kutyaszorítóba kerültem .Ica és a két fiú szemtelenül nevettek . Egyszer csak Popej felhúzta az ingét és megmutatta hol szúrták meg a tengeri kalózok a hasát .Mutatvány közben elengedte a kormánykereket. Invitált vezessem kicsit a bárkát, nem álltam kötélnek . Ica viszont kapott rajta . Popej minden figyelmét felém fordította, miközben a szék alól elővarázsolt egy üveg pálinkát. Közben a fenekemet lazán megsimogatta, amikor Ica felkiáltott, hogy kapitány, kapitány itt egy nagy hajó! Az öreg nevetett, és mutatta ,hogy a másik oldalon tőlünk 5 - 10 méterre húz el egy óriás tengerjáró. Na, ha annak nekimegyünk, másnap benne vagyunk az újságokban, a hírt itthon is lehetett volna olvasni ,hogy a „ Boszporuszon elsüllyedt egy bárka nemzetközi utasokkal „ .Az egész utat végig nevettük . Ázsiában a csodálatos Galata híd lábánál kötöttünk ki egy óra hajókázás után. Két lépésre tőlünk a parton ott állt egy kellemes kisvendéglő egész véletlenül. A tulaj, invitált bennünket beljebb . Mindenhol tapasztalhattuk az agyafúrt kereskedői fogásokat .Mit volt -mit tenni bementünk mi is a többi turistával. Összes Isztambuli utunk alatt ez a hely volt a legelegánsabb ahol megfordultunk. A velünk érkezett többi turista közt mi voltunk a legszerényebbek , mondhatnám sóherek. Ők homárt ettek és finom borokat ittak hozzá , Mi kebabot ettünk és üdítőt ittunk utána . Így is habzsi - dőzsi volt részünkről miközben kihangsúlyoztuk ,hogy nem vagyunk hívei a szeszes italnak .Ebéd után sétáltunk az Ázsiai kis Bazárban, amit kimondottan a pénzes turistáknak találtak ki .Sok szép szőttes ,teveszőr takaró , bőr és réz holmi kínálta magát számunkra feleslegesen . Az egyik kis utcában összefutottunk Szolnokiakkal .Horvát Attila sétált barátaival , akivel a „ Horváth Busz „ feliratot tüntettük el útjaink elején .Amikor elköszöntünk tőlük már várt bennünket törökünk és Popej . A visszafelé út gyorsabban telt esteledett és fáztunk . Nem mentem be a „ hajóhídra „ elegem volt az öregből .Amikor átfagyva megérkeztünk a kikötőbe a kellemes élmények ellenére sem bántuk ,hogy vége a kirándulásnak . A szállodában alá álltam a kétes tisztaságú meleg vizes zuhanynak . Sajnos így sem menekültem meg egy kiadós náthától . Másnap teljes gőzzel beindultunk vásárolni , szorított bennünket az idő .A fiúknak megmutattuk hol kell bemenni a bazárba .Lelkükre kötöttük jól figyeljenek meg minden jellegzetes helyet . Nézzék meg mi van a keresztutak mellett , hol van az ivó kút , az Allah szemével tele aggatott oszlop . Különben hiába mennek be , nem tudnak kijönni .Az utcán legjobb tájékozódási pont volt az akkoriban üzembe helyezett villamos pálya .A fiúk azt mondták ,ne izguljunk, mindent megnéznek , megfigyelnek és haza találnak .Mi már a vásárlástól ,cipekedéstől fáradtan otthon pihentünk . Ők még sehol sem voltak . este 6 - 7 óra körül .Elmúlt 8 óra amikor megérkeztek és egymás szavába vágva mesélték élményeiket .Minden nehézség nélkül megtalálták a Bazárt és 10 óra körül be is mentek .Ahogy egyik utcáról a másikra sétáltak bámészkodva elvesztették időérzéküket és az út fonalát .Bejárták az alagsori részeket is ahová mi soha sem jutottunk el .Egyszer csak azt vették észre ,hogy eltelt az idő , fogynak az emberek körülöttük .A bazár este 6 ig van nyitva közeledett a zárás ideje . Elindultak az általuk vélt legjobb irányba a kijáratot sehogy sem találták .Amikor derengett végre valami, kiderült, hogy az a kijárat teljesen ismeretlen helyre vezetett .Visszamentek , újabb próbálkozás , újra rossz kijárat . Végül a bazárt bezárták ,és a biztonsági őrök vezették ki őket a főbejáraton .Amikor végre kint voltak a helyes irányból gyerekjáték volt haza találni . Mindent összevetve hálásak voltak, hogy megmutattuk nekik a város nevezetességeinek egy részét .Azt mondták , hogy jobban jártak velünk mintha két kislányt csíptek volna fel . Nem biztos , hogy ennyi különleges élményben lett volna részük, mint velünk.