Egyik út hozta a másikat. Amikor az élményeinket meséltük mindig volt aki irigyelt bennünket .Invitálásunkra aztán gyakran csatlakozott hozzánk valaki .Kevesen lettek közülük seftesek, amikor meglátták, hogy nem fenékig tejfel egy - egy út. Általában nem szerettük az egyszeri utasokat, akik velünk akartak vásárolni, mert az idő mindig kevés volt. Egyszer eljött velem Kata, egyszer Gitta ilyenkor a családnak vásároltunk. Az idegenekhez nehezebben tudtunk alkalmazkodni. Volt olyan szárnyaim alá vett ismerős, akinek minden kellett amit én vettem. Együtt vásároltunk akkor észre sem vette. Margitka szomszéd asszonyomat az átlagosnál jobban sikerült beoltanom. Többször is eljött velünk, bevásárolt a családnak és eladott annyit, hogy az út ára bejött. Férje Miska nyugdíjas rendőrtiszt irigykedve hallgatta sztorijainkat. Az utakat követően szalonnasütéskor nagyokat nevetve meséltük mi történt velünk . Egyik utunk alkalmával 4-5 fiatal asszony csapódott hozzám, hogy „ Eszter segíts vásárolni „ . Nem volt lelkem nemet mondani . Nagyon fáradt voltam, amikor odaértünk az általam kiválasztott ismerős boltba . Mondtam Alinak ,hogy csak jó holmikat adjál az ismerőseimnek akkor sokat vásárolunk . Mondta „ Mama ülj le pihenj „ majd én elő adom a holmikat, amit kérsz . A lányok nevettek én pedig mint egy tekintélyes matróna figyeltem és irányítottam a vásárlást . Mindent felpróbáltak és oda jöttek hozzám „ Eszter jól áll, mit szólsz hozzá, szerinted nem drága? „ Igyekeztem tanácsot adni , hogy mindenki jól járjon . Nagyon tetszett Alinak a helyzet . Mondta , hogy Mama nagy zsidó vagy ! nem akarsz itt maradni ?” Drága gyerekem olyan idős fiam van mint te vagy !” mondtam neki . „ Nem baj , nem nekem kellenél, hanem a Papának „ . Jót nevettünk rajta, de a hasznom is meglett A vásárlás végén kiválaszthattam valamit ami tetszett és megkaptam a jó üzlet fejében. Mindig megismert és amikor többen mentünk nekem olcsóbban adta a ruhaneműket . Miska , hallgatva bennünket mindig készült, hogy eljön velünk. Amikor indultunk előtte lemondta , sok a munka nincs idő utazgatni . Aztán egy ősszel induló csoportba befizette Margitka és ránk bízta . A lelkünkre kötötte figyeljünk mindenre .Mit vesz mennyiért , tud e jól alkudni . Vissza kellett utaztatni egy bőrdzsekit is kicserélni , mert nem tetszett a fiuknak . Az utazás nem jelentett különösebb élményt a szokásos módon zajlott . Szobafoglalás pihenés után elindultunk széjjelnézni . Először az irha cserét akartuk lebonyolítani .Tudtuk , hogy ez mindig a kereskedő jóindulatán múlik . Semmilyen blokkot nem kaptunk legtöbb esetben , mégis tudták ,hogy náluk vettük az árut vagy sem .Biztosan volt valami titkos jel a csak neki készített modellben, amit mi nem láttunk .Most is szerencsénk volt a tulaj egy szóra cserélt . Mondta válasszunk másikat, ha drágább ráfizetünk . Hosszas keresgélés után kiválasztottunk egy teljesen épnek látszó kabátot .Időnk volt ráérősen válogattunk . Amikor otthon Miska tüzetesen átnézte hibát talált benne .Jött hozzánk , hogy „ lányok baj van hibás a portéka , ki kell cserélni , egy helyen felfeslett a varrás „.Na , gyerünk vissza mondjuk a Töröknek mi az ábra. „ Nem baj mama ameddig kettő van válogathatsz . „ Mikor mentek haza kérdezte ? - „ két nap múlva ? na addig még jöhetsz kétszer !”Ez a kabát már jó volt , mégis volt egy szépséghibája , nem tetszett Misinek itthon , el kellett adni .Nevetgélve totyogtunk lefele a lépcsőn és úgy döntöttünk szét nézünk kicsit az utcai árusok közt . Papucsot , pólót , farmert igaz nem márkás árút jól lehetett itt venni .Válogattuk nézegettük az árút nem figyeltük Miska mit csinál . Egyszer csak arra lettünk figyelmesek ,hogy felemeli a hangját . „ Tőlem akarsz lopni az öreg zsarutól ? majd adok én neked „ ! Ezzel már bent is volt az ökle a török képében !Mire felfogtuk mi történt ,csak azt láttuk , hogy szalad a török .Az utca másik végénél mert megállni , akkor nézett vissza , hogy szalad e utána valaki .Tisztes távolságra megállt kifújta magát és eltűnt a tömegben .A pénztárca megvolt . A Miska belső zsebéből akarta kivenni úgy ,hogy közben meglökte . Nem volt szerencséje , rossz helyen próbálkozott . Sok embert megloptak , nagyon kellett vigyázni . Egyszer Icával mentünk az utcán és az előttünk haladó asszony kezéből akart kirángatni egy táskát a török . Ica megfordította a kezében lévő esernyőt azzal ütötte a kezét . Igy sem akarta elengedni a szatyrot . Olyan csúnyán veszekedett velünk azt hittük mi is kapunk egyet a kezünkre . Az asszony örült ,hogy segítettünk . Ezután a sikeres akciónk után elégedetten mentünk a szállodába , lepakolni . Ezen a napon elterveztük , hogy lemegyünk a kikötőbe elvégre kísérőnk is van . Vissza felé nem kell gyalogolnunk majd a frissen átadott villamossal jövünk .Kiakartuk használni a lehetőséget , mert egy hónapig amíg próbajáratként üzemelt nem kellett jegyet váltani . Gyalog mentünk addig is nézelődtünk .Amikor a kikötőbe értünk feltámadt a hűvös szél .Nagy volt a forgatag mint mindig, árusok kínálták különféle portékáikat. A főszerep a mindenféle, kétes kinézésű sült ételnek jutott. Az embereket átjárta a sült birka és sült hal hagymás füstös illata . Majdnem mindenki majszolt valamit .Az emberek közben ténferegtek vártak az éppen induló valamelyik sétahajóra .Most nem akartunk sehová sem utazni csak figyeltük a forgatagot . Félóra után, amikor már bennünket is átjárt a kikötői szag elindultunk visszafelé a villamoshoz. Az első megállóban tömve voltak a kocsik emberekkel. Milyen emberekkel! Fekete , állandóan a töküket vakaró törökkel. Már ez rosszat sejtetett . Nőt csak mutatóban lehet látni az utcán, a villamoson egy sem utazott. Megszoktuk ugyan ezt a helyzetet de mindig megjegyeztük, hogy már megint magunk vagyunk. Most bátrak voltunk kísérőnk volt, nem akármilyen öreg zsaru. Eleinte ódzkodtunk, de messze van a város közepe és már esteledett. Felnyomakodtunk az utolsó kocsi hátsó peronjára. Az első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy a szardíniák a dobozban hozzánk képest táncparketten lubickolnak. Nehéz lett volna elérni bármilyen kapaszkodót így Ica karját ragadtam meg. Neki megvolt az - az előnye ,hogy ellátott az emberek feje felett. A magam százötven centijével én ki sem, látszottam a tömegből. Vigyázzban álltam, meg sem mertem mozdulni, minden oldalról be voltam kerítve. Egyszer aztán érzem, hogy a bekerítés nem egészen véletlen. Hátul, oldalt, minden irányból nyomultak hozzám a különböző méretű férfiasságok. Éppen, szólni akartam Icának, hogy te ezek mindjárt megkefélnek bennünket a nyílt színen, amikor rám nézett. Meglátta az arcomon a kétségbeesést, elkezdett hangosan nevetni. Nehezen tudott megszólalni .” kis barátnőm úgy látom te is azt érzed, amit én „ ! mondta . Akkor már mindketten nevettünk . Mondtam neki, hogy szóljon Miskának a következő megállónál leszállunk . Miska az ajtónál állt és értetlenül nézett ránk , hogy mit nevetünk és miért akarunk leszállni . Mondtam ne kérdezzen semmit majd lent meg magyarázzuk .Nagy nehezen lekecmeregtünk és nevetve elmondtuk mi történt velünk nem volt kétségbe esve. Neki estünk, hogy szégyellje magát . Mit gondol miért hoztuk magunkkal, így vigyáz ránk? Tőle. akár a szüzességünket is elveszíthettük, volna a villamoson, ha lenne. Véleménye , alapvetően különbözött a mienktől, azt mondta csak jót akart nekünk. Nem gondolta rólunk, hogy már attól is megijedünk, ha egy két kemény fiú nekünk nyomakodik . Mikor aztán magunkhoz tértünk a megpróbáltatások után, csak felszálltunk a következő járatra . Messze volt a szálloda és közben beesteledett . Másnap reggel készültünk a visszainduláshoz . A csomagokat le kellett hordani egy alagsori helységbe, ahol aztán kétóránként felváltva vigyáztunk rá. Szívesen vállaltam ,mert pénzem már nem volt örültem, hogy pihenhetek .Az utolsó félnapot egyébként sem szabad azzal tölteni, hogy üzletekben csatangol az ember . Igaz az a Mörphi törvény, hogy a legjobb dolgokat akkor látja az ember, amikor már egy fillérje sincs .A bajok mint rendesen a bepakolással kezdődtek. A sofőrök kezdték a csomagtartóba rakni a nagy, nagyobb, még nagyobb csomagokat. Ha már ott vagyunk elkezdtük feladogatni az ablakon a rengeteg táskát . Amikor már nem volt egy sem felmentem én is .Akkor láttam meg, hogy az én két szolid táskámnak nincsen helye . Ott voltak gazdátlanul a busz mellett . Mondták, nincs hely tegyem a lábam alá .Kikeltem magamból, hogy nem szégyellik magukat. Másodmagammal az összes táskát feladtuk és nyomorogjak hazáig. Mindenki sunyított , örült, hogy nem az ő táskája van az út szélén . Az emberek fokozottan önzővé válnak hasonló helyzetekben. A saját érdekük foglalkoztatja őket semmi más. Kezdett belőle elegem lenni. Csomagjaimnak lett helye, nekem is. Igaz nehezen viseltem több mint ezer kilométeren , hogy a lábam a nyakamban van. A derekam kicsavarodott és morogtam hol ezért hol azért. Ezt az utat is kibírtam valahogy. Kezdődött a határ átkelőknél a további tortúra . Fokozatokat állítottunk fel nehéz, nehezebb, még nehezebb . Röszkénél szoktuk emlegetni ezeket. Most nem jutottunk be Jugoszláviába a bolgár határnál , mert a vámosokon éppen a rossz nadrág volt. Legrosszabb vámos az amelyiket nem lehet megvesztegetni . Ezeket most nem lehetett . Mindegy volt fizetünk vagy sem, menjünk vissza és Románián keresztül menjünk haza . Ők azt sem bánják ha repülünk csak ne felettük. Az egésznek semmi más értelmét nem láttuk mint a „ most jól kitoltunk veletek „ örömét.
