Kedves ismerőseim! Arra gondoltam, hogy emlékeim tárházából kicsit vidámabb történeteket osztok meg veletek. Ha van kedvetek, csatlakozzatok hozzám, egy nem mindennapi utazásra. Ma elképzelhetetlen, hogy úgy is lehetett utazni, ahogy mi utaztunk közel 50 évvel ezelőtt. Számomra nagy kaland volt, amire ma is szívesen gondolok. Ha tetszik, osszátok meg, üdvözlettel Eszter mami. Így utaztunk mi 1970-ben. Müncheni és Olaszországi kalandozásaim.
Előkészületek / 1.. Akkoriban nem volt mindennapos, hogy valaki elindul világot látni nyugati irányban. Engem azok a kicsike lehetőségek sem hagytak nyugodni, amik megvoltak a vasfüggöny mögött. Szerettem volna mögé látni annál is inkább, mert a keleti lehetőségeket hellyel - közzel kihasználtam. A nyaralásom története visszaviszi az olvasót az 1970 es évbe . Ez az év is úgy kezdődött, mint a többi elhatároztam, most végre itthon töltöm a nyarat szép hazámban nem utazok külföldre. Koleganőim első kijelentésem után, szívből kinevettek, nem hittek nekem. Ismertek és azt latolgatták vajon mit találok ki , mert abban biztos lehetett mindenki, hogy a fantáziám már elkezdett működni. Nem kellett sokáig várniuk ,mert még januárban elkezdtem külföldi ismerőseimnél puhatolózni , befogadnának egy, esetleg két hétre. A környező szocialista országokban már jártam , nyugaton viszont még nem . Él egy hajdani iskolatársam Német ország nyugati felén -- NSZK .—Münchenben. Férjével 1956 ban disszidáltak, azóta állandóan leveleztünk. Igaz nem találkoztunk 14 éve, jól ismerjük egymást és lesz valami fogalmam arról, hogy mit értek el, hogy élnek, mit csinálnak és tényleg kolbászból van a kerítés, vagy nem . Mind ezeket figyelembe véve rögtön írtam egy levelet, hogy szeretném meglátogatni tudna esetleg rám szentelni pár napot. A levelek elég lassan fordultak meg , postagalambom meg nem volt, így aztán a választ meg sem várva beadtam valuta kérelmemet. Gondoltam, időbe telik mire meg kapom, ismerősöm pedig biztosan nem írja, hogy ne menjek .Ahogy telt az idő egyre jobban bele lovalltam magam az utazás lehetőségébe . Az sem tántorított el, hogy jöttek a rém történetek a szegény tudatlan turisták beszervezéséről, meghurcolásáról. Nem lehetett befolyásolni, álltam a sarat. Kedves párom első perctől kommentár nélkül bele egyezett utazásomba. Azt hiszem azért, hogy ne vitatkozzunk . Természetesen ez a nagy egyetértés bántotta az önérzetemet, de hát egy nőnél sosem lehet tudni mi a jó?Addig is amíg lélekben kezdtem felkészülni a kirándulásra vártam a választ a levelemre. Azt gondoltam, hogy Emese nagyon fog örülni látogatásomnak és azonnal válaszol levelemre . Menjek nagyon vár, szívesen lát, menjek nyugodtan és egyebek.. ..Nem akartam terhükre lenni, de egyedül maradni sem . Nagyon rossz, ha nem tudja az ember megbeszélni merre járt, mit látott milyen hatások érték .A boldogító igent Emese még nem mondta ki miközben a Nemzeti Bank engedélye megjött, kaphatok valutát az utazáshoz. Ismerve a hazai útlevél intézés gyorsaságát beadtam a kérelmemet az IBUSZ – hoz, egyetlen utazási irodánkhoz. Ahogy teltek a hónapok és még nem kaptam választ, kezdtem ideges lenni . Talán meg ijedtek, hogy ott akarok tölteni a nyakukon két hetet egy fillér nélkül és talán még az úti költségemet is nekik kell kifizetni, hogy egyáltalán megszabaduljanak tőlem és haza jöjjek . Úgy látszik lassú a felfogásom, mert mire rá jöttem mindezekre a kezemben volt az útlevelem . Mivel Emesétől nem jött levél az idő pedig telt írtam egy Müncheni információs irodának küldjenek néhány prospektust, hogy mit érdemes megnézni, hol lehet olcsón megszállni. Jött a válasz posta fordulatával, nagyon készségesen tájékoztattak a város augusztusi színes programjáról. Kicsit megnyugodtam, hogy ez legalább valamennyire rendeződött .Úgy döntöttem minden képen elutazok .Nem lehetek olyan nagyvonalú , hogy amikor zsebemben van, 100 dollár visszaadom, hogy bocs, de nem utazok, mert…. Közben mégis megjött a levél Emesétől, aki néhány hónap alatt nem tudta eldönteni mikor lesz neki alkalmas velem kínlódni. Na hát kezdett ez a nyugati világ már itt az elején az agyamra menni, főleg azt nem értettem, hogy miért rezelt be ennyire egy látogatótól. Engem néha csoportosan lepnek meg az ismerősök mégis kibírom, még ha néha szentségelek is magamban. Sok a 15 év amit németek közt töltött , sikerült pontosan átvenni a mentalitásukat. Mindezt akkor tudtam igazán megérteni, amikor már ott voltam .Iskolában elég jó barátnők voltunk bár azt hiszem sohasem voltam olyan fifikás mint ő .A kollégiumban 1952 ben ő volt az egyetlen párttag köztünk. Kicsit tartottunk tőle, hogy egy ilyen fejlett ideológiával rendelkező társunk talán másképp látja apró csínytevéseinket és esetleg beárul bennünket. A régi dolgokat elhessegettem magamtól , de mégis azaz érzés alakult ki bennem, hogy nemkívánatos személy vagyok, abban a nagy fene Münchenben ahol annyi disszidens elfér, hogy egymásba ér a végük! Mondanom sem kell, hogy ezek a történések csak feltüzeltek és eldöntöttem hogy ha a fene fenét eszik akkor is elmegyek és megnézem magamnak miért nem mehetek oda. Ilyen hangulatban futottam össze egy másik osztálytárs nőmmel, Hajnival akivel legalább 5 éve nem láttuk egymást . Megörültük a találkozásnak és beültünk a körúton egy cukrászdába beszélgetni. Amikor már magunkról mindent el mondtunk és kibeszéltük az ismerősöket rá került a sor a szokásos kérdésre” hova mész a nyáron üdülni” ? Minden energiámmal arra összpontosítottam, hogy minél nagyobb legyen a ledöbbenés amikor bejelentem, hogy én bizony Emeséhez Münchenbe! Aztán mégis én lepődtem meg, amikor azt felelte, hogy ő pedig Olaszországba utazik. Te jó Isten hiszen akkor mi együtt is mehetnénk ! Teljesen be zsongtunk a lehetőségtől. Útlevelünk egyforma készültségben volt, ő az Olasz vízumra várt én a napokban kaphattam meg a Német vízumot. Kiderült, hogy ő is egyedül utazik és éppen társat keres. Az történt, hogy évekig nem kapott kiutazási engedélyt mert egyedül él és miután bement a belügybe reklamálni mégis megkapta. Kezdődött a fűzőcske, hogy ne menjek Emeséhez ha ilyen soká válaszolt nem érdemli meg vagy, ha megyek csak pár napra. Inkább menjek vele Olasz országba két hétre. .Igen ám de az nekem plusz 2000 ft kiadást jelentett és ráadás két hetet. Mindenképpen meg kellett beszélnem Flórival és a gyerekekkel .Az idő is szűkre szabott volt, nagyjából egy hónap a tervezett indulásig ami érdekes módon mindkettőnknél egybe esett . Nagy volt a dilemma, még aznap este a családi tanács helyben hagyta a program módosítást és már csörögtem is Hajninak, megyek vele .Kezdtem minden variációt felállítani. Ha az Emese által ajánlott időpont megfelel nekünk elmegyek hozzá is. Ha nem felel meg nem megyek csak Hajnival kihagyom Hitler fővárosát, talán kibírom! Ha mégis utazok Emeséhez akkor, vissza felé jövet Salsburgban megvárom Hajnit az állomáson és együtt megyünk tovább. Úgy terveztük hogy max 5 napot töltök kedves barátnőmnél aki úgyis jobban várja a távozásomat mint az érkezésemet. Tervünk nem volt rossz, de hiányzott az olasz vízum, ami a rossz nyelvek szerint legalább 5-6 hét. Minden energiámat és ismerősömet bedobtam a sorban állók közé és így két hét alatt megkaptam .Igaz rá ment két napom és plusz 100 Ft, de most semmi sem volt drága . A pénzbeli nagyságrendek miatt írom le, hogy a havi fizetésem 1600 Ft volt. Közben ment gőzerővel a készülődés. Egy vasárnapot rászántunk Hajnival a tanácskozásra. Feltétlen megkellett beszélnünk, hogy hová menjünk, milyen útvonalat válasszunk , mit vigyünk, hogy éhen ne vesszünk . A 100 dollárból nagyon jól kellett gazdálkodni hogy legalább a szállást tudjuk fizetni. Útvonalnak Bécs - , Salsburg - ,Insbruk – Milánó - , Firenze -,Róma -, Nápoly -, Capri és vissza úton Rómából -, Velencébe -, és Bécs felé haza. Ezt végül annyiban módosítottuk, hogy elutaztam 5 napra Emeséhez. Elhatároztuk mi is mint mindenki más, hogy nagyon kevés holmit viszünk. Egy bőrönd, egy két ruha néhány konzerv, kolbász , leves por, tea cukor. Ez csak nem sok? Elmondani nem, de cipelni ! Közel 2000 km en le - fel a vonatra és a bőrönd akkor még nem gurult ! Néha volt olyan gondolatom, hogy ott hagyom legalább a kajás táskát egy sötét utcában.
