Müncheni napjaim 4./ A műterem ház. Ahogy kiértünk az állomás előtt megláttam a fényárban úszó várost és ámultam. Ugyanaz az érzés fogott el, mint amikor először utaztam egyedül a budapesti Keleti pályaudvarra. Kicsinek és védtelennek éreztem magam, a reklámok villogtak az autók nem fértek el egymástól nálunk még az a néhány Trabant és Wartburg simán elfért az út közepén .Nem volt időm az elmélkedésre, mert meg érkeztünk a parkolóba a kocsihoz. Szép nagy szürke „Merci „ aminek a márkáját csak másnap a világoson állapítottam meg, amikor körbe jártam. Nem a Müncheni lakásukra mentünk, hanem a 80 km re lévő parasztházba ahol a férj filmes műterme van . A filmgyártáshoz szükséges minden kellékkel, műszerekkel berendezésekkel . Most itt rögtön elmondták hogy vállalkozók egy német társsal, aki a pénzt adja, mert nekik a berendezésen kívül semmijük sincs . Szívből sajnálni kezdtem szegény elszakadt hazám fiait, akik itt tengetik életüket ki tudja mennyi pénzből a rothadó kapitalizmus kellős közepén. Belém bujt a kis ördög és egyre szurka piszkált, hogy mondjam csak el a mi nyomorgós életünket . El is kezdtem a három szobás lakással az éppen épülő picike nyaralóval, kocsink igaz Wartburg, de gurul és ez az utazás sem két fillér ! Szóval dicsekedtem, ami nem esett nehezemre, utálom amikor sajnálnak. Jól éltünk mi itthon, jó munkahellyel, keresettel igaz sok minden nincs, de sok minden van, például barátok, akikkel anyanyelvünkön tudunk beszélgetni és még azt sem érezzük, hogy át akarnak verni. Közben kiértünk a városból és a sztrádán haladtunk tovább, ahol nem volt kisebb a forgalom továbbra sem . A házban kint volt egy színész barát és az akkor 14 éves fiuk .Majd összeestem a fáradságtól, de azért meglehetősen szemügyre vettem ezt a jó kinézésű nagy paraszt házat. Olyan volt, mintha egy regény lapjairól lépett volna elém titokzatosan, sötéten és hidegen. A nappaliban már várt bennünket Attila a fiuk és a nagy esetlen szőke német, egyébként elég szimpatikus férfi. A társalgás lassan indult , túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy bekapcsolódjak a német szövegbe . Néha megjelent ugyan az arcomon a tiszteletteljes vigyor, amit az elfogyasztott fenyő pálinka fokozott. Hamar belátták hogy jobb lesz ha minél előbb lefekszek úgy sem vagyok teljesen beszámítható . Azt hiszem, ilyen érzésük lehet a partra szálló matrózoknak mint nekem volt most. Forgott velem a világ és arra gondoltam egy röpke pillanatig, hogy mi lesz velem mire körbe utazom Olaszországot. Megmutatta Emese a szobámat, ami így este elég ridegnek tűnt a valóságban pedig olyan hideg volt, hogy reszkettem. Egy alig használt száz éves bútor volt benne két rozzant székkel és egy asztallal. Az ablak a szomszéd kertre nyílt, ami elől a kilátást sűrű bokrok takarták el. Éjszaka nem nagyon akartam tekintgetni , inkább azon fáradoztam, hogy tudom az ajtót és ablakot biztonságosan bezárni. Gondolataim a rém történek kategóriájában száguldoztak. Szinte biztosra vettem, hogy reggelre ellopják az útlevelem , amit biztonság kedvéért rengeteg pénzemmel együtt a párnám alá tettem. Azt is elképzeltem, hogy a hátra lévő életemet itt kell eltöltenem takarítva és főzve az időnként megszaporodó filmes társaságnak. Nem kellett tartanom a toll szagától, mert a takaró és párna habszivacs hulladékkal volt töltve, ami alatt nem nagyon melegedtem fel. A fürdőszoba viszont minden igényt kielégített . Az enyémet kicsit túl is szárnyalta. Csupa csempe, tükör, frottír, illatos és tiszta. Kedvemre kiáztattam magam a jó meleg vízben, felmelegedtem. A sarkokat is elfelejtettem megszámolni azt hiszem úgy aludtam reggelig, hogy meg sem mozdultam. Reggel friss erővel indultam nappali megvilágításban felderíteni a környéket. A ház jellegzetes alpesi paraszt ház rengeteg virággal , sok helységgel . Közvetlen a bejárat fölött freskó díszítés maradványai látszottak , melyen a Bajor menyecske szoknyáját és a legény kalapját igencsak megtépázta az idő vas foga. Még így is eléggé kivehető volt mindkettő. Két - három méteren a bejárat mellett tarka virágok pompáztak, augusztus volt most voltak a legszebbek . Az egész tarka csokrot ismerősként foglalta össze a kedves kis sárga sarkantyú virág .Nagy kert tartozott a házhoz ami kicsit gondozatlan , elvadult volt mégis kellemes benyomást keltett bennem . Hatalmas lombos fák adták az árnyékot alattuk lévő dús fű, kerti bútorok, nyugágyak és egy nagy fürdő medencéhez. A medence most üresen állt, de egyébként sem tudom mikor lehet itt fürödni olyan hideg van akkor is ha hétágra süt a nap .Túlságosan közel vannak az Alpok most is hó födte csúcsai , ami szinte keretbe foglalja csodálatos látványával az egész vidéket. A ház mögött gyalog út vezet a legelőn át egy kis patakhoz. Kellemes volt sétálni estefelé. A ház maga egy labirintus , valójában az egész a Feri filmes műterme. A földszinten iroda , az én vendég szobám , nappali fürdő szoba és konyha . A nappali hangulatos régi paraszt bútorokkal volt berendezve . Piros kék volt minden , innen nyílt a háló szoba és az Attila szobája . Itt volt az általam „ kék csodának „ nevezett fürdőszoba amit világosban is jobban szemügyre vettem .Az egész házban ez volt a legszebb .Távolabb a folyosó végén Attila játék „ barlangja „ azt hiszem ez volt rá a leg megfelelőbb kifejezés. Nagy terepasztalon villany vasút, kerékpárok és még egy kis kutya füle is elfért ezen a helyen . Most következett az épület hátsó fele - na nem lebecsülés képen -- .Ez volt a filmezés birodalma . Külön kis helység mindennek, hívó vágó, szinkronizáló, vetítő terem .Keskeny lépcsőn lehetett fel menni a tetőtérbe ahol berendezhető szobák voltak a jelenetekhez . Érdekes volt minden kellő képen meg is csodáltam , ámuldoztam .Közben hallgattam a sopánkodásukat, hogy milyen nehéz a film szakma, mennyire nincs pénzük és hogy meg legyen a biztonságuk szegény Emesének is dolgozni kell . Az ő fizetése potom 1400 Márka volt kb 4-5 - ször több mint az enyém. Nagyon sajnáltam szegényeket és megpróbáltam ecsetelni, hogy mi nem félünk a tönkremenéstől, mert pénzünk ugyan kevesebb van, de biztonságérzetünk jóval nagyobb . Azt hiszem nem volt mit irigyelnem tőlük legkevésbé azt, hogy magyarok - németek közt .Nehezen tudnám megszokni ezt a mentalitást. Szidják a társukat, aki a pénzét adja, az ügynököt, aki nem tud jó propagandát csinálni az új filmekhez és szidnak mindenkit, mert kinézik őket maguk közül .Azt hiszem nekem a barátok hiányoznának legjobban, mert azok nélkül nem tudnék meglenni .Akik 56 ban kint maradtak, egy idő után rá kellett jönniük, hogy a pénz nem minden .Úgy tapasztaltam egy idő után átalakulnak az emberek és szoros védő burokkal vonják körbe magukat és azokat a szavakat, hogy őszinteség és bizalom teljesen elfelejtik . Nem engedik hogy bárki betekintsen a magánéletükbe az üzletet pedig még egymásnak sem tárják fel. Az igazat megvallva feszélyezve éreztem magam, hogy azt gondolják netán pénzt akarok kérni tőlük , nem akartam .Bár jól jött volna még kölcsön képen is a 100 dollárom mellé de semmi képen nem kértem volna. A nap nagy részét pihenéssel töltöttem , römiztem Attilával és ahogy illik vesztettem . Mikor már nagyon untam csináltam két handrömit és minden baj nélkül abba hagytuk a játékot. Este Emesével hosszú sétát tettünk a közeli Osztrák határig . Körös- körül az Alpok nyúlványai festőivé tették a környéket. Annak ellenére, hogy egész nap ragyogóan sütött a nap, az este kellemesen hűvös volt . Nem engedtek a hegyek a hatalmukból, szigorúan irányították a környék hőmérsékletét. Kezdtem félni, hogy a következő két hét is hűvös lesz, de hát Olaszország az más ! Sétaközben, sok mindenről beszélgettünk. Amit húsz évvel ezelőtt Szegeden nem értettem az most kezdett megvilágosodni . Meg próbáltam meg érteni, ám az ő gondolkodását követni, nem ment. Kijátszva , hülyének éreztem magamat . Arra legalább fényderült, hogy miért volt mindig titokzatos körülötte minden . Nagynénjénél nevelkedett Erdélyben, aki földbirtokos volt. Soha sem tanult meg nála igazán magyarul. Valószínű Szászok lehettek és németül beszéltek ? Nem tudom, nem kérdeztem. Mindez itt lett fontos Münchenben , meg a nemesi kutyabőr is. Szegeden jobb volt a „Piros könyv„ és sok minden , amit már leírtam. Rájöttem azért kellett a párttagság, hogy a múltat ne firtassa senki. Mi kis bolondok meg felnéztünk rá, mert azt gondoltuk , hogy különb nálunk, ez a felismerés nem esett jól. Érettségi után őt a minisztérium irányította jó helyre, jó fizetéssel . Csak 56 ban vallotta be, hogy nem volt ő jó káder, csak annak hitték. Haragudott bátyjára , aki az uránbányában dolgozik és nem tartja vele a kapcsolatot . Hogy lehet az, hogy a munkáját fontosabbnak tartja mint a kis húgát aki elhagyta az országot. Nagyon kellemetlen volt hallgatni mindezt ,nem mintha szemellenzős kommunista lennék. Azt se mondtam meg, hogy párttag vagyok . Nagyon becsapva éreztem magam és rajta keresztül még jobban haragudtam azokra akik elmentek mint korábban, nem tetszett a kifordított köpönyeg. Rosszul esett, hogy szépnek, jónak állította be a Szegedi éveket, amikor teljesen mást mutatott, mint ami valójában volt . Most itt bűnnek éreztem mindent, még akkor is, ha ezek nagy szavaknak tűnnek , így éreztem. A séta végére nem voltam feldobva, volt min gondolkoznom . A kedvemet azért nem hagytam elrontani akkor, sem ha sokat gondoltam a beszélgetésünkre . Másnap nagy filmes társaság érkezett , sok elegáns kocsival és még elegánsabb feleséggel vagy barátnővel. Az éppen készülő film szinkron előtti vetítésére . Kíváncsi voltam, gondoltam látok valami jó játék filmet . Na, ez nem jött össze, mert olyat láttam amit itthon akkoriban még nem . Egy csodálatos pornót ! Nem vagyok álszent , sem szégyenlős de, hogy is mondjam … nem voltam elragadtatva . Előttem ült egy nagy kutya, amelyik szinte sakkban tartott így aztán nem tudtam kimenni, ott hagyni az egészet. A német társaság egy- egy jeleneten ragyogóan derült én meg csak ültem magamban, mint falusi kislány Pesten . Ezek a „Bébik „ ragyogóan érezték magukat az én véleményem pedig kialakult a nagy filmkészítésről és a Német országban betöltött rangról. Nem mondtam semmit, mert vendég voltam, én biztosan nem csináltam volna ilyen remekműveket.

A következő részeket kétnaponta osztom meg.Köszönöm, hogy olvassátok és megosztjátok.