8,/Milánó. Reggel érkeztünk Milánóba, az átvirrasztott éjszakától holtfáradtan. Hajni egész nap utazott Budapesttől én Münchenből, mindkettő elég jó távolság . Amikor leszálltunk a vonatról a hatalmas füstös állomás csarnokában úgy éreztük magunkat mint aki egy hónapig tartó tengeri bolyongás után száraz földre lép. Hajótörött ugyan még nem voltam, de az érzés hasonló lehetett. Két hatalmas bőröndünkkel, úgy néztünk ki mintha itt akarnánk eltölteni hátra lévő életünket. Az első csalódás mindjárt a leszállás után elért bennünket. Hiába villogtunk jobbra balra , az otthon emlegetett panziósokból egyet sem láttunk. Két hatalmas bőröndünkkel bevonszoltuk magunkat az állomásra és ott álltunk tanácstalanul. Két kedves fiatal lánnyal utaztunk a vonaton ők jöttek a segítségünkre. Az információs irodában kiírtak nekünk néhány címet nem messze az állomástól . Megköszöntük kedvességüket és immár az állomás előtt, haditanácsot tartottunk . Hajni maradt a csomagokkal én pedig felderítő útra indultam. Nem akartuk potyára cipelni a csomagokat . Aránylag könnyen néhány ember megkérdezése után megtaláltam a panziót a megadott címen . Először az udvarban lévő filmügynökséghez kopogtam be . Nem volt éppen fim csillag szerű a megjelenésem, de amit kézzel lábbal elmagyaráztam abból megértették mit akarok. Megtaláltam azt a testes nem éppen szívdöglesztő hölgyet, aki hajlandó volt elfogadható áron szobát kiadni . A szoba nem volt öt csillagos , kétes volt a tisztasága is de úgy gondoltam egy - két éjszakára megteszi. Hajni mire vissza értem már majd elaludt állva a csomagok mellet. Nagyon örült, hogy végre fedél lesz a fejünk felett. A sok csomagot cipelve már nem találtam olyan közelinek a szállást, mint amikor rá találtam csomag nélkül. Nagy nehezen lelkünket majd kilehelve mégiscsak megérkeztünk. Ekkor következett a következő attrakció, megegyezni a szoba árában . Aki alkudni szeret itt ki élheti magát . Miután a kövér asszonyság megesküdött, hogy a jó szíve teljesen tönkre teszi , 500 lírával mégis olcsóbban egyeztünk meg az árban . Azt azonban kikötötte hogy legalább két éjszakát ott töltünk. Időnket nagyon bekellett osztani, hiszen összesen már nem egészen két hetünk maradt egész Olaszországra . Két napot akartunk itt tölteni úgy hogy az általunk lényegesnek tartott látnivalókat megnézzük. Mondanom sem kell, hogy még a negyede sem sikerült. Miután megmosakodtunk, alaposan megreggeliztünk, térképpel a kezünkben elindultunk felfedező utunkra. Az túl nagy luxus lett volna ha lefekszünk aludni . Ezen a napon azt terveztük, hogy a belvárosban nézünk szét a Skala környékén és a Dómot nézzük meg .Sajnos az elején kiderült, hogy eléggé tájékozatlanok vagyunk, nemcsak egy idegen városban, hanem a térkép olvasási tudományunk sem tökéletes . Amikor az állomástól elakartunk indulni kiderítettük, hogy rossz a térkép .Nem találtuk a bejelölt utcákat. Végül mégis kijutottunk a korzóra, vesztünkre ahol elindultunk gyalog. Azt gondoltuk így többet látunk, ám a korzón nem volt különösebb látni való, viszont kerek két órát gyalogoltunk, mire elértük célunkat. Közben néhányszor leültünk a parkban a padok egyikére vagy a végén már bár mire csak menni ne kelljen . Először a Skalához érkeztünk és tapasztaltuk, hogy a homlokzatról tényleg nem derül ki, hogy milyen világhírű színház terem van mögötte. Bemenni nem lehetett, így mentünk tovább . A Galériát könnyen megtaláltuk , csodálatos üveg kupolájával dísze a városközpontnak és mint a mágnes vonzza a turisták százait. Az ember itt elég ha rábízza magát a hullámzó tömegre, követi útján és biztos olyan helyre jut, amit érdemes megnézni. Mindig egy - egy regényt láttam életre kelni, amikor újabb városba értünk, így volt ez most is. A Stendal regények olyan hűen írják le az olasz városokat, hogy meg lehet találni az újban is a régit . A Galéria üzletei és kávéházai között kijutottunk a Dóm térre, amely egymaga élményt jelent annak is aki csak futólag nézi meg. Ez persze lehetetlen mert az embert sarkallja hogy ebből a szögből és abból is nézze meg. Az impozáns galambokkal teli téren a Dómmal szemben hatalmas felületen reklám villog. A múlt és a jelen szimbóluma is lehetne. Egész olaszországi utam alatt az volt az érzésem, hogy belecsöppentem a múltba. A Dóm hatalmas arányai, csipkés tornyai, szobrai olyan harmonikusak amilyet ritkán lát az ember. Ámulatom csak fokozódott, amikor beléptem a templomba , meghatottság és csodálat kerített hatalmába. A 108 m . magas kupola alatt elvész az ember. Az egész épület fehér márvány, 98 tornya van még sincs tornya ahogy írják. Szerintem nem is hiányzik ! Kiválasztottunk egy olyan helyet, ahonnan mindent láthattunk. A templom 600 évig épült és e korok minden szépségét magában foglalja . Fáradtan ültünk be hűsölni a szépségek házába ahonnan nem nagyon akartunk kimenni. Az augusztusi melegtől és a fáradtságtól teljesen elpilledtünk . A templomban egy csuhás pap leszólította Hajnit, hogy takarja el csupasz vállait. Irigyek a papok, nem szeretik ha a jó Isten is gyönyörködik a női vállakban. Minden esetre utunk további részén jobban vigyáztunk és betartottuk a templomi etikettet. A tér tele volt galambokat etető turistákkal , eledelt áruló vagy fényképet készítő alakok hadával. Alig lehetett őket levakarni nem hagytam magamat bepalizni. Volt már egy korábbi tapasztalatom, amikor Dubrovnyikban voltunk kis családommal, ott is egy csodálatos téren etettük a galambokat, amikor egy fényképészt nem tudtunk elzavarni. Flóri már rám volt mérges, hogy mit cirkuszozok 1-2—Dinárért . Végül beadtam a derekamat és a délután elkészült négy képért fizettem 40 dinárt. Na akkor Flóri is elkezdte szidni a nénikéjét a pasasnak. A kép úgy készült el nagy nehezen hogy akkor már a „ policájt „ is emlegettük . Ez a kép sokáig az íróasztalomat díszítette . Bár egy kissé megfakult, de rászedni évek múlva sem hagytam magam. Este 6- 7 óra körül szálltunk villamosra amivel két óra gyaloglás helyett 10 perc alatt a szállásunkon voltunk .Gondoltuk pihenünk egy kicsit és megyünk tovább . Pongyolában eldőltünk az ágyon és másnap reggel ébredtünk fel . Amíg a várost jártuk átpakolta a holminkat egy sokkal jobb szobába szállásadó nőnk . Nem haragudtunk érte , mert össze sem lehetett hasonlítani a másikkal , sokkal csinosabb volt . A látnivalók özöne várt ránk és tudva, hogy este tovább utazunk nem töltöttük az időt bolhászkodással .Okulva az előző napból nem gyalog indultunk el, hanem villamossal . Az idő borongós volt lógott az eső lába , mi pedig reménykedtünk, hogy megússzuk eső nélkül. Ha tudjuk, hogy özönvíz közeleg, akkor is el indultunk volna . A Castelló Sforceskot akartuk megnézni . A városközpontig szerencsésen eljutottunk , ott azonban elkapott bennünket egy kiadós zápor. Az út szélén a sok száz festő közül egy festegetett a boltja előtt hozzá menekültünk be . Nagy műértelemmel nézegettük a képeket, amik valóban szépek voltak . Sajnos mi viszont a hátra lévő időnket nem tölthettük egy kis kiállító teremben elindultunk a szemerkélő eső ellenére . Az ismeretlen kacskaringós utcákon olyan biztonsággal jutottunk el a parkig, hogy el sem akartuk hinni . A tér túloldalán eljutottunk a kastélyig ahol a múzeumot éppen akkor zárták be . Egyik árkád alól a másikig futkosva néztük meg természetesen kívülről. A park hatalmas fái és dús lombú bokrai szinte ködbe vesztek, elbújtak az eső fátyla mögött . Mérgelődtünk, de az idő így is eltelt, futva jutottunk el a Scaláig. Szerencsénk volt, mert amikor már az árkádok alatt voltunk az égi vízöntők egész hada zúdította ránk a vizet dézsából, ki sem tudtunk mozdulni a biztonságos tető alól. Sétálgattunk a tető alatt és reménykedtünk, hogy majd csak el áll . A téren szolgálatot teljesítő csinos fiatal rendőr is ide szorult be. Amikor rá jött, hogy idegenek vagyunk / két mondat után / hozzánk szegődött. Közel két órát töltöttünk itt egyre beljebb húzódva a kapu alatt . Akár egy hangversenyt is meg hallgathattunk volna, de csak mókázó, áriázó rendőrünkkel kellett beérnünk . Amikor egy kicsit mérséklődött az eső felugrottunk az első villamosra és haza mentünk. Szállásadó nőnk már nagyon Mama-miázott és gondolom szidta az összes magyart velünk együtt. Mi kényelmesen leültünk ebédelni és az otthonról hozott finomságok közül felbontottunk egy Dán halmáj konzervet. Félre nem érthető módon rontott ránk az öreg lány, hogy vagy fizetünk még egy napot vagy tűnjünk el gyorsan, ugyani délig el kellett volna hagyni a szállást, ekkor pedig már erősen benne voltunk a délutánban. Sajnos nekünk spórolnunk kellett így összekaptuk a csomagokat, amiket már elkezdett kihajigálni a folyosóra . Ki akartam dobni a félben hagyott kajánkat, amikor Hajni rám kiáltott, hogy „ meg vagy te őrülve a legjobb kajánkat ki ne dobd majd megesszük az állomáson !!” Nem több mint öt perc alatt kinn voltunk az utcán a szakadó esőben. Ilyen csúfosan ért véget első szállásunk elhagyása. Szidtuk, a véndögöt, de ettől az eső nem állt el. Arra már gondolni sem lehetett, hogy a városba még egyszer bemenjünk. Igaz még csak délután 6 óra volt a vonatunk Róma felé pedig este 10 kor indult mégis az látszott a legjobb megoldásnak, ha kimegyünk az állomásra és ott várakozunk .Az állomáson óriási tömeg átláthatatlan helyzetek voltak. Ténferegtünk ide - oda amíg végre megtaláltuk a 2. osztályú várótermet ahova bementünk. Itt nem volt nagy tömeg csak jeggyel engedték be az embereket, letudtunk ülni . Két olasz asszony telepedett mellénk egy egészen kicsi és egy 10 év körüli kislánnyal. Az egyik Amerikába a másik Angliába utazott . Annyi csomagjuk volt, hogy hegybe rakták mellettünk. Meg kértek bennünket vigyázzunk a csomagjaikra, amíg elmennek egy óra hosszára a városba. Mi már idegesek voltunk, hogy jaj de soká jönnek, amikor úgy 2 és fél óra után meg jöttek, azzal, hogy ők elmentek a fürdőbe és fodrászhoz! Közben elkezdett kerülgetni bennünket három fiatal ember akiknek nem annyira mi, inkább a csomagjaink tetszettek . Az egyik olasz nő kihallgatta a beszélgetésüket, amit fordított Hajninak. Arról beszélgettek, hogy egyik eltereli a figyelmünket, amíg a másik kettő elszelel a csomagokkal. Amikor észre vették, hogy kihallgattuk őket gyorsan eltűntek a tömegben. Nekünk ez a kis incidens jó tanulságul szolgált. Egész utunk alatt nagyon oda figyeltünk a csomagjainkra , kézitáskánkra . Nem is loptak el tőlünk semmit . Nagyon kilettünk volna szolgáltatva pénz és íratik nélkül. A vonaton nem volt sok utas , kényelmesebben utaztunk Rómáig, mint előző nap Milánóig. Utunk végén azonban egyre jobban csodáltam azokat az ismerőseimet, akik nem szálláson, hanem vonaton töltötték az éjszakáikat. Nekem az a három is elég soknak tűnt, amit kénytelenek voltunk vonaton tölteni . A spórolásnak ez a módja nekünk nem vált be. A pihenést egy puha ágyon még egy finom csirkepörköltért sem cseréltem volna el. A sok járkálást a látnivalók után nem bírtuk volna, ha nem pihenünk rendesen.