9./ 3.Délutáni városnézés. Meleg volt, innen nem mentünk más nevezetességet megnézni, elindultunk szállásunkra. Már egészen jól eligazodtunk az utcákon térképpel a kezünkben. Megebédeltünk valami felséges konzervet az otthoniból, és ahogy a fejünket letettük elaludtunk nyomban. Délután 4-5 óra körül kipihenten úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Via Appia Antikára . Tudtuk, hogy a látnivaló a város szélén van a délutánba kezdett belépni a nap mégis elindultunk. Kibogoztuk, hogy hol áll meg a busz és a megállóban várakoztunk miközben egy férfi kocsival miden áron elakart vinni bennünket sejtettük hová. Még szerencse, hogy eléggé bizalmatlanok voltunk végig és elhajtottuk nagy nehezen. Végre jött a busz, aminek intettünk, hogy felakarunk szállni. Csak amikor a buszon voltunk tűnt el a koma. A sofőr nagyon kedélyes volt, kevesen voltunk a buszon . Kikérdezett bennünket hova megyünk, mit akarunk megnézni . Tanácsot adott hol szálljunk le, hol találjuk az első Kazamatákat. Lelkünkre kötötte, hogy 7 órakor legyünk az általa mondott megállóban és ne szédelegjünk, semerre mert „ Mama mia „ ezek az Olasz külvárosok egyáltalán nem biztonságosak két magányos nőnek !! Kicsit kezdtünk szorongani különösen, amikor megláttuk a környéket. Nem tudom semmihez sem hasonlítani annyira különleges volt a hangulata. Mintha, visszamentünk volna az időben néhány száz évet. Körös körül szép, különleges parkok, temetők , régi templomok. A házak ajtaja az utcára nyílt ahol unottan álldogáltak a felnőttek vagy hangosan vitatkoztak, miközben a rengeteg gyerek rohangált össze vissza rátapadva az idegenekre. Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar szürkül, de ha már eljöttünk legalább egy kazamatát megnézünk, ott úgyis sötét van. Az idegen vezető egy olasz fiú nem akart már lemenni velünk, de mivel összejöttünk 8- 10 en külföldiek hosszas kérésre mégis elindultunk. A labirintusba egy oldalajtón jutottunk be, amiről kiderült, hogy Krisztus kori relikviákat rejt. Mélyedésekben voltak elhelyezve a holtak maradványai . Olyan zegzugos szűk helyeken jártunk, azt hittük néha, hogy sohasem jutunk a felszínre, kellett nekünk elindulni. Majdnem egy órát töltöttünk a labirintusban, amikor végre a templomban találtuk magunkat ott ahonnan elindultunk . Most már az idegenvezető is mondta, hogy csak a busz megállóba menjünk és ne álljunk szóba senkivel. Örömmel fogadtuk meg tanácsát és igazán csak akkor mertünk nagy levegőt venni, amikor végre megjelent a busz a mi sofőrünkkel. Kedélyesen és hangos „ Mama Miával „ fogadott bennünket megfenyegetve ujjával, hogy késtünk már az előző járattal várt bennünket. Rájöttünk, hogy ő tudta mi pedig csak sejtettük mitől féltett bennünket. Csodálatos délután volt sajnálnám, ha nem láttuk volna az örök Róma macskaköves útját, amin a harcosok bevonultak egy - egy győztes csata után. Teljesen besötétedett, mire a Colosseumhoz ért a busz és az átélt kalandok után örültünk, hogy ép bőrrel megúsztuk a kirándulást. Otthonról, egy minden tudó kolleganőm azzal a tanáccsal indított el, hogy a Via Appiára csakis este menjünk, mert akkor a legszebb. Valóban érdekes és különleges volt minden pillanata, mégis azt tanácsolnám mindenkinek , hogy nappali fénynél nézze meg. A borzongás kevesebb lesz, de többet láthat mindenből. Erre a napra eleget láttunk és a fáradtság újra kitört rajtunk. Nem kellett ringatni bennünket már csak arra maradt erőnk, hogy megbeszéljük másnap mit akarunk megnézni. Nagyjából tartottuk magunkat a terveinkhez. Maximum este 8 - 9 ig bírtuk a strapát, amivel szerintünk így is túlteljesítettük az átlagos turisták tervét.