12./ Útra keltünk. Úgy gondoltuk éjjel elutazunk, így megspórolunk nemcsak éjszakai szállás árát hanem egy napot is amivel tovább lehetünk Velencében, mint ahogy terveztük . Délután 6- tól 10 ig még pihentünk a panzióban 500 líráért, mindenért pénzt kértek . Ezzel aztán a Hajni által lealkudott pénzt mégis csak kifizettük . Nem sajnáltuk ,mert legalább a vonat indulásáig hátra lévő időt vízszintesen töltöttük el. Aki nem gyalogolt egyfolytában végig két hetet el sem tudja képzelni, hogy ez milyen nagy dolog. Este 10 óra után mentünk ki az állomásra villamossal, átkozva csomagjainkat amik folyamatosan nehezedtek . Nem sok időt töltöttünk az állomásokon különösen este, de amikor erre sor került -- mint most is -- érdekes dolgokat figyelhettünk meg . Most is találkoztunk, olyan hazánk fiával akiknek az olasz kirándulás a vonaton és állomáson való alvást, szigorú spórolást és azt a néhány pulóvert, bizsut jelentette amit meg vettek . Ezek az emberek nem láttak „ Olaszba „ csak néhány áruházat, egy csomó kacatot, amit megvettek, otthon pedig mesélték feltehetően, hogy mi mindent láttak. Nem tudom miről tudtak mesélni. Ezeket a rossz májam mondatta velem. Vonatunk éjjel 2 kor indult, gondoltuk ezt a pár órát kibírjuk az állomáson , elvégre mi is magyarok vagyunk. Beültünk a kicsi, de aránylag tiszta váró terembe, közvetlen az ajtó mellé . Felváltva járkáltunk kiűzve szemünkből az álmot. Egymásra és a csomagokra is vigyáznunk kellett . A helység másik végében egy beszögelésben népes csoport foglalt helyet . Úgy tűnt, hogy a nagy magyar pusztáról kiszabadult honfitársainkkal találkoztunk össze . Az elfogyasztott kaja maradványok már hegyet alkottak körülöttük . Mit ad Isten, egyszer csak viszi az egyik a szemét halmot a szemetesbe és magyarul beszélnek jó hangosan .Inkognitónkat meg tartva jobban oda figyeltünk rájuk . Összesen 6 an voltak közülük egy házaspár már hazafelé tartott Palermóból ahol mindenüket ellopták. Levoltak hangolva és nagyon fáradtak lehettek mert elő vették a gumimatracukat, felfújták és komótosan megágyazva lefeküdtek aludni . A matracok eredeti magyar származásából ítélve eredetileg is így tervezték az utazásukat . Nem első este alhattak így, mert nagyon természetesen viselkedtek, pedig nem tartoztak a hippi korosztályhoz .Biztosan Palermóban azt gondolták a helyiek, hogy „ amíg ön alszik a maffia dolgozik „ csupán együttérzésből szabadították meg őket nehéz csomagjaik cipelésétől . A másik két házaspár índúlóban volt Olaszország szíve felé , de valahogy nem tudtam róluk elképzelni, hogy a viszonylag olcsó aranyon kívül más is érdekelné őket. Középkorúak voltak és minden valószínűség szerint elég sok paraszt vér csörgedezhetett az ereikben . Mivel én is onnan indultam meg ismerem a fajtámat. Ezek többet akartak mutatni annál, amit kinéztünk belőlük . Még egymásnak is azt bizonygatták, hogy milyen nagyok ők most attól, hogy nyugatra utaztak .Hazaérve biztos az őrületbe akarták kergetni a szomszédokat a sok arany gyűrű, karkötő és nyaklánc vásárlásával. Mindent jól láthatóan fel vett „ Mari néni „ az agyon mosott Krisztina blúzához aminek a felső gombját hanyagul nyitva hagyta! Mit mondjak, igazán szép volt. Kedves férjét János bácsit TSZ elnöknek gondoltuk, ahol pénz van, de egyéb semmi .Na de én inkább egy gőgös, kivagyi hülye parasztnak néztem . Szerencsére János bácsi nem olvassa ezt a naplót, mert egyébként elég agresszívnek is látszott, nincs mitől tartanom. Az én kis apukám is utazott 39 ben Német országba , de nem hiszem, hogy a mezőgazdasági vendég munkára induló emberek arcáról ugyanezt lehetett leolvasni . A hozzájuk tartozó házaspár szemmel láthatóan megtiszteltetésnek vette, hogy velük utazhat. Olyanok voltak, mint két megtűrt szegény rokon lehet, hogy azok is voltak .Mire a táplálkozásukat befejezték mi kitárgyaltuk őket jókat derülve a gőgös embereken . Mire végig járták a „ csizmát „ elég sok konfliktust össze szedhettek emlékbe .Az álom teljesen kiment a szemünkből amiben segített az egész estét és termet betöltő káposzta szag is. Olyan szívből nevettünk rajtuk, hogy az átragadt a környezetünkre is pedig biztosan nem értettek beszélgetésünkből egy szót sem. Kedves hazánk fiai éjfél körül indultak Rómába , mi egy búcsú röhögést küldtünk utánuk. Szívből sajnáltuk a várost, hogy ilyen látogatókat kap, akik nem rá hanem a kirakataira kíváncsiak . Vonatunk nem volt zsúfolt . A kihúzható üléseken letudtunk feküdni egyik útitársunk biztatására . Nem tudta nézni, hogy mit össze nyűglődünk egyszerűen kihúzta az ülést és mi lefeküdtünk . Velence előtt fél órával ébredtünk és beszédbe elegyedtünk útitársunkkal aki elmondása szerint Palermóból utazott és Velencében rendőr. Nem árultuk el, hogy magyarok vagyunk, már egész megtanultunk hazudni . Azt mondtuk hogy Finnek vagyunk, nálunk mindig hideg van és szokatlan nekünk az olasz országi meleg. Kért hogy mondjunk valamit Finnül mi készségesen mondtuk a magyar szavakat .Örültünk, hogy egy maffiózót átvertünk .Nem tudtuk, hogy eredendően volt rendes vagy valóban rendőr volt, de igazán rendesen viselkedett velünk . Már kezdtük unni, hogy nem mondhatjuk meg állampolgárságunkat a sok disszidens és szélhámos miatt . Az érzés, hogy nem túl jó a hírünk a világban eléggé elhatalmasodott rajtunk, ahogy közeledtünk a magyar határ felé . Végre, elég korán reggel megérkeztünk utunk utolsó Olasz állomására Velencébe.