2 . Nap Nagyváradon. Reggel korán keltünk, tartani akartuk a tervünket és izgatottak is voltunk, mert azt hallottuk, hogy a határnál nagyon megcincálják az embert a vámosok. Sok tapasztalatunk nem volt, mert kocsival még egyikünk sem volt másik országban, magyarul külföldön. Azzal a tudattal indultunk útnak, hogy most elég sokáig nem alszunk ágyban, elképzelni sem tudtuk, hogy milyen lesz ez a része a várva várt kempingezésnek. A határra 9 óra körül érkeztünk, ahol várakozásunkkal ellentétben elég sok autó összegyűlt, amit még tetőzött egy osztrák busz tele utasokkal. Akkora bőröndöket szedtek ki a buszból, mint aki soha nem akar haza utazni. A vámosok ráértek, így aztán komótosan neki álltak átvizsgálni mindent. Sok olyan dolgot elszedtek és félre raktak, ami bizony kurrens lett volna Romániában. Nekünk ettől nem kellett tartanunk, pénzünk sem lett volna itthon nagyon bevásárolni, de a szigorúan megengedettnél mi is többet vittünk. Akkoriban egyféle árunak számító holmiból maximum 10 darabot lehetett vinni és csakis a vámos jóindulatán múlt sima az út, vagy nem. Nagyon meleg volt és eltelt néhány óra mire ránk került a sor, akkor viszont hamar végeztünk és fellélegezve, elindultunk Nagyvárad felé. Amikor beértünk a városba elég tűrhetően tudtam tájékozódni, könnyen oda találtunk Juliska nénihez. Azzal kezdtük az ott tartózkodást, hogy elmentünk a rendőrségre, jelentkezni, ez kötelező volt. Lelkünkre kötötték, hogy a várost nem hagyhatjuk el, megígértük, mondtuk, hogy eszünkbe nem jutott, hogy tovább menjünk. Aki magyar országról érkezett az mindenki útba akarta ejteni a Fekete tengert, egy kis kitérővel. Szerintem tudták de, hogy mi értelme volt azt nem sikerült megfejteni. Biztosan nem akarta kedves Csauseszku elvtárs, hogy egyik szocialista ország megfertőződjön a másikkal. Nem nagyon gondolkoztunk rajta, örültünk, hogy végre ott vagyunk. Juliska néném finom ebéddel várt bennünket, ebéd után elindultunk felderíteni pihenés képen a várost. Nagyvárad nagyon szép, nem volt nagyon lepusztulva, a háború nyomai nem látszottak már rajta. Megcsodáltuk a szép belvárost, a színház, az Arany sas udvar környékét, a templomokat. Elég is volt melegben ennyi, javasoltam menjünk el a fürdőbe, igaz a Hullám fürdőbe indultunk, de a Püspök fürdőben kötöttünk ki, ám ez semmit nem vont le a kellemes strandolás élményéből. Nem voltunk igazán kipihentek mire visszaérkeztünk, este átjöttek a rokonok ismerősök, akikkel sokáig beszélgettünk. Az „ árukat „ amit sikerült átcsempéznünk ott hagytuk, azzal, hogy majd visszafelé fizetik ki az árát és még lesz időnk bevásárolni, mert azt azért nem hagyhatjuk ki, ha már itt vagyunk. Megbeszéltük az útvonalat és azt is, hogyan viselkedjünk útközben, mire vigyázzunk, hol kempingezzünk. Megfogadva a sok jó tanácsot reggel elindultuk az ismeretlent felé, felfedezni Erdélyt és a Fekete tenger partját.