11/Vége a nyaralásnak. Reggel arra ébredtünk, hogy már megint vigyázta valaki az álmunkat. Itt is egy pásztor volt a kutyájával. Kicsit tudott magyarul, megkínáltuk egy kis konyakkal, ő pedig hozott nekünk sajtot. Elvitt bennünket egy kúthoz ahol meg tudtunk mosakodni, a fiuk borotválkozni. A címét is felírtuk, hogy ha legközelebb arra járunk, keressük meg. Elmondta, merre tudunk a tordai hasadékhoz menni, ezt még beterveztük erre a napra. Könnyen oda találtunk, annak ellenére, hogy az útról letérve sokat kellett menni makadám úton a kocsival. Amikor oda értünk az egyik bejáratához, ott hagytuk a kocsit a közeli háznál és végig mentünk a 2, 3 km hosszú szakadékon. A környezet szépsége, a sziklák közötti út vetekedett a Békás szoros szépségével. Sok helyen csak fél méteres volt a gyalogút, ahol egy ember éppen csak elfért. A sziklaoldalban egymással szembe találtunk két kis barlangot, amihez én csak mezítláb tudtam felmenni. A falakon lévő írások 1944 ben kerültek oda üzenetek, amik nem biztos, hogy eljutottak ahhoz, akiknek szánták Az én apám is itt töltött három napot és éjszakát ágyútűz közt a háború alatt. Elképzeltem és gondoltam rá . Körbe, körbe a látogatók is otthagyták a nyomukat, amire vigyázni kellett, nehogy bele lépjünk. Örültünk, hogy nem hagytuk ki ezt az élményt. Ahogy visszajutottunk a főútra, találkoztunk egy magyar házaspárral, kis gyerek is volt velük. Ott vesztegeltek az út szélén felforrt a vizük. Minden képen el akartak jutni Brassóba. Nem hiszem, hogy elértek azzal a kocsival, hacsak traktorral fel nem húzták őket. Kérdezték, vannak e még emelkedők? Még aztán kezdődtek, amiről a saját bőrükön biztosan meg győződtek. Kolozsvárra betérve ismét összefutottunk az ajkai ismerősökkel vásároltak, hazafelé tartottak ők is. A mi pénzünk nagyon megcsappant lassan az út végére értünk reméltük, hogy benzinre elég lesz Nagyváradig. A Szamos parton találtunk egy remek pihenőt kellemes homokos parttal ahol strandoltunk napoztunk, amíg a fiúk rendbe tették a kocsit. Elbujtunk a parti bokrok mögé és levetkőzve meztelenre, végre nagyot fürödtünk. Ránk sem lehetett ismerni megszabadulva az út porától. Ahogy elindultunk nemsokára feltűnt a Királyhágó ismerős látványa. Az elengedhetetlen echós szekerek állták körbe most is a fák alját. Csináltunk fényképeket a még meglévő néhány filmkockára, megittuk a málnaszörpünket, mert másra már nem telt és meg sem álltunk Nagyváradig. Finom vacsorával vártak bennünket. Sokáig beszélgettünk iszogattunk, meséltük az úti élményeinket. Megkaptuk az itt hagyott áruink után a pénzünket, ami nagyon jól jött. Végre ágyban aludtunk, azt gondoltuk milyen jó lesz. Ám az úton megszoktuk a nomád életet. Melegünk volt, jöttek a városi szúnyogok maceráltak bennünket. Reggel még elindultunk elkölteni a kis pénzünket, a konyak olcsó volt az otthonihoz képest azt kaptak az ismerősök ajándékba. A rendőrségen is jelentkezni kellett, hogy elhagyjuk Romániát, amit tényleg sajnáltunk! Jól éreztük magunkat, sok szépet láttunk, sok élményben volt részünk. Eltelt nagyon az idő a vásárlással örültünk, hogy eddig nem foglalkoztunk vele. Ebédre értünk vissza Juliska néném szerette volna, ha még maradunk egy napot. Nem lehetett másnap már valamennyien dolgoztunk. Búcsút mondtunk a rokonoknak, ismerősöknek és elindultunk. A határ közel van nem szívóztak velünk hamar átjutottunk Magyarországra. A vámosok ugyan belenéztek a táskáinkba, de nem vettek el semmit, viszont megtalálták a Flóri fésűjét, amit már egy hete keresett. Beugrottunk Debrecenbe a Gabi szüleihez itt is elmondtuk az élményeinket mentünk hazafelé. Akár milyen jó volt szerettünk volna minél hamarabb otthon lenni. Este hét óra volt mire Szolnokra értünk, a lakásban olyan meleg volt alig bírtunk megmaradni. Sok kedves emlékkel lettünk gazdagabbak alig vártuk, hogy megismételhessük ezt az utat, amire nem került sor. Mindenképpen gazdagabbak lettünk egy olyan út emlékével ahol jól éreztük együtt magunkat! Többet ért, mint két hét nyaralás egy helyben a Balatonnál sokat mentünk mégis híztunk, mi lett volna, ha nyugton maradunk? Kedves olvasóim, most tartok egy kis szünetet, a lányok úgyis sütik a süteményt majd az ünnep után folytatom.