10/ Hazautazás. Egy hetet töltöttünk Rihiimikiben, ami olyan hamar elszaladt, hogy észre sem akartuk venni, hogy hazafelé indulunk. Reggel várt bennünket a busz, amivel egész héten szállítottak bennünket. Várt ránk mégy egy élményekkel teli nap és a többi csoporttal is itt találkoztunk. Reggelinél kedvenc helyünkön még találkoztunk néhány kedves emberrel, akik útra bocsájtottak bennünket, ez már tényleg csak „ röpke búcsúzkodás „ volt. Útközben felvettük a kecskeméti csoportot és délre már Helsinkiben voltunk. Megebédeltünk egy étteremben, majd ebéd után a Finn országi Magyar nagykövet látta vendégül a tejes csoportot. A követség a tengerparton egy csodálatos öbölben épült, sok fával szépen rendezett parkkal, kerti pihenőkkel, amit igénybe is vettünk. Sokan voltunk, alig fértünk el az összenyitott termekben és a parkban az asztalokat megrohamozó hazánkfiaival. Megosztottuk élményeinket, mindenki máshol járt különös mesékkel, akik a sarkkörön is átmentek rénszarvas szánnal mesélték, hogy voltak olyan menedékházakban ahol mindennel be volt rendezve a faház, konzervek, összevágott tűzifa, gyufa, hogy ha valaki oda vetődik, mindent találjon. Lenyűgözött bennünket a Finn emberek nyugalma, szorgalma, rendszeretete, igényessége környezete iránt. Kellemesen telt a délután kb. 2 órát töltöttünk a követségen utána még hajókirándulásra vittek bennünket, tengerjáró hajóval a finn öbölbe. Olyan közel mentünk a túlsó parthoz, hogy látni lehetett Leningrádot. A hajó több emeletes volt akkora, hogy simán ellehetett tévedni. Ahogy felszálltunk Zsókával különböző irányba indultunk, hogy na majd találkozunk. Akkor találkoztunk, amikor vissza érkeztünk a kikötőbe és szálltunk be a buszba. Azalatt a 2-3 óra alatt, amit a hajón töltöttünk csak a töredékét láttuk a hajónak. A folyosókon bolyongtunk és az éttermeket is csak kívülről láttuk. Erre a kirándulásra már nem tudtunk igazán koncentrálni, kifele állt a szekerünk rúdja. A kikötőből már egyenesen a reptérre vittek bennünket ahonnan este haza érkeztünk Budapestre minden probléma nélkül. Napok kellettek mire kipihentük az egész heti fáradalmakat. Ez a hét azonban minden faradságot megért, csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak. Kedves olvasóim! Most ismét lesz egy kis „ kényszerpihenő”. Február második felében folytatom, Moszkvába foglak magammal vinni benneteket. Köszönöm, hogy olvassátok az írásaimat. Eszter mami.