4/ Moszkva nevezetességei. A bőséges reggeli után városnézéssel kezdtük a napot. A busz Miklóssal, tolmács idegenvezetőnkkel már várt bennünket. Az idő téliesre váltott az otthoni hőség után kaptunk egy ki havat. Miklós megállás nélkül magyarázott ezekből mondok néhány dolgot, amit meg tudtam jegyezni. Moszkvának 1968 ban volt 6,5 millió lakosa ma már biztosan sokkal több. A nagykörútja 120 km hosszú, ami körbe fogja a várost. A Moszkva folyón, ami hajózható 30 híd van, olyan lehet mint a Tisza nálunk. A Metró vonala 100 km hosszú, valamivel a körútnál beljebb halad, A városban van 80 templom, ami közül akkor 30 működött. A múzeumok és kiállítási termek száma meghaladja a 80 at. Ez volt a bemelegítő, hogy lássuk itt minden „ leg „ nagy és sok. Megálltunk a Lenin hegyen a Lomonoszov egyetemnél, körbe jártuk bekukkantottunk az épületbe. Láttuk azt a lakóházat, amibe beépítették azt 4 vagon vörös gránitot, amit Hitler oda szállíttatott a városhoz. Abból akarta felépíttetni bevonulásához a diadalívet. Voltunk a Szakszervezeti székháznál, amit magyar bútorokkal rendeztek be. Megnéztük az űrhajós parkot sétáltunk és fényképet csináltunk sajnos ködös volt az idő és az egyszerű gépeinkkel nem sok sikerült. Sokat mentünk, busszal és gyalogosan is olyan sok volt az élmény, hogy mindent nem tudtunk megjegyezni. A város nagyon tágas, széles útjai nagy terei vannak. Nyáron biztosan még szebb, amikor a fák zöldellenek, most viszont a hóesést felváltotta a havas eső és a latyak. Ebédelni haza mentünk a szállodába rövid pihenő után délután múzeumokat látogattunk. A Puskin képtárral kezdtük ahol sok világhírű művész alkotásait láthattuk. /Matisse, Pikaszó, Rembrandt, Rubens és sokan mások / Délután volt egy kevés szabadidőnk és úgy döntöttünk Borossal, hogy elmegyünk a Gumba, megnézzük, mit lehet venni. Sokat hallottam róla, de ezt az épületet látni kell. Nem olyan, mint a mi áruházaink, amik akkor már kezdtek épülgetni, nem is olyan, mint egy bazár, hanem valahogy a kettő keveréke. Hosszú kétszintes épület a földszinten szökőkút, ami körül rengeteg ember üldögélt. Olyan, mint egy hosszú utcasor, tető alatt, semmi reklám, semmi flanc. A körben lévő üzletek előtt százával álltak sorba türelmesen az emberek. Olvastak, vagy csak álldogáltak, nem beszélgettek és nem zsörtölődtek. Az ittenieknek természetes volt. Leg hosszabb sorok a téli holmiknál és a vodkánál volt. Egyikhez sem fértünk oda. Nem volt messze a szállodánktól haza sétáltunk és rövid pihenő után mehettünk vacsorázni. Vacsora után Marika hívott bennünket, hogy menjünk el vele a Kazincbarcikai csoporthoz. Nem nagyon nyerte meg a tetszésünket, mulatás nem lett belőle, bőven belefértünk a 11 órás kapuzárásba. Visszamentünk a szobánkba, amikor a mi asztaltársaságunk fiú tagjai hívtak bennünket az emeleti bárba. Természetesen mentünk velük. Nem túl nagy helységben üldögéltek a magas székeken, ami olyan volt, mint az én titráló székem a laborban. Mi is kipróbáltuk, megkóstoltuk az elmaradhatatlan pezsgőt, beszélgettünk nevetgéltünk és jókedvűen mentünk el lefeküdni.